Amikor kimegyünk egy jó nagyot túrázni és kint is töltjük az éjszakát, hajlamosak vagyunk túlpakolni a zsákunkat. Már egy ilyen egyéjszakás túra alkalmával is sokat változhatunk ezen a téren, ha felismerjük a hibákat és tudjuk mit akarunk és mit várunk egy ilyen kalandtól.

Az első részt itt olvashatjátok.

Azt személyes tapasztalatból mondhatom, hogy sokkal kevesebbre van szükségünk mint amit gondolnánk. Vajon aki megjárta az amerikai PCT-t és több hónapon keresztül éjszakázott az amerikai vadonban, annak milyen tapasztalatai lehetnek a felszerelést illetően?
Nézzük Nórinál milyen szempontok domináltak és hogyan változtak ezek az út során.

Milyen szempontok kerültek előtérbe? Esetleg a kényelem, vagy biztonság vagy mindezek kárára ment a súlycsökkentés?

Azt már az első Kéktúrámnál megtapasztaltam, hogy a túlpakolás elkerülésével a saját életem könnyítem meg. Ezt igyekeztem figyelembe venni a PCT-n is, de az első pár hétben inkább "biztosra mentem" és akkor szabadultam meg véglegesen pár dologtól, amikor láttam, csak feleslegesen cipelem a súlyt. Például Mexikótól körülbelül 170 kilométeren át kísért egy könyv. Eredetileg jó ötletnek tűnt esténként olvasni, valójában hamar rájöttem, hogy túl fáradt vagyok hozzá, így kikerült a zsákból és egy faluban hagytam. Később vicces volt látni, hogy mennyien estek ebbe a hibába, nagyobb dobozok teltek meg hátrahagyott könyvekkel. 

 Mielőtt végigvesszük a felszerelésed emeld ki kérlek azokat a  nagyobb dolgokat amik rövid időn belül kicserélődtek vagy kikerültek a felszerelés közül. Mik voltak ezek és miért cserélted le őket.

 A sátram nem bizonyult elég strapabírónak, hamar kiszakította egy nagyobb vihar, így újat rendeltem. A második szerencsére több szempontból is megkönnyítette az életem. Egyrészt nagyobb volt, így kényelmesebben tudtam öltözni benne, másrészt 2 túrabot tartotta 1 helyett, így sokkal egyszerűbb volt felállítani, ellenállóbb volt a viharokkal szemben. 
Túrabotból is újat szereztem be, miután egy zuhanásom közben eltört az eredeti. 

 Akkor nézzük a nagy NÉGYEST ami végigkísért az úton. Táska, menedék, derékalj, hálózsák.

 - Osprey Levity 60 literes túrazsák

A zsáknál 2 kritériumom volt: minimum 50 literes űrtartalmú és könnyű legyen. A Sierra szakasznál Kaliforniában, végül hasznos volt a 60 literes kapacitás, azon a részen több extra magashegyi felszerelést és ruhát kellett cipelnem. A zsák súlya mindössze 870 g, kicsit tartottam tőle, hogy a vékony anyag a minőség kárára fog menni, ez sajnos így is lett. Rögtön az első napon felszakadt az oldala, ezt ragasztószalaggal orvosoltam, ami végül kitartott a túra végéig.

- 3F UL Gear 2 személyes sátor

1 személyes sátorral kezdtem, hogy kevesebb súlyt kelljen cipelnem, de ez volt az egyetlen felszerelés, aminél a kényelem végül fontosabbnak bizonyult. Az eredeti sátram egy sima (és elég vékony) falú 3F UL Gear 1 személyes volt, ez sajnos nem élte túl a március eleji hevesebb viharokat. Az első hónap után rendeltem egy  2 személyest, amiben rengeteg helyem volt, erős szél esetén bent főztem, kényelmesen elfértem a túrazsákommal együtt.

- Thermarest derékalj

Azért részesítettem előnyben a derékaljat a polifoammal szemben, mert az oldalamra dőlve szeretek aludni, ez pedig polifoamon elég kényelmetlen (főleg ha fél évig alszik így az ember). A NeoAir XTherm 5.7-es R értékkel bír, ami egyet jelent azzal, hogy a piacon kapható egyik legmelegebb derékalj, ennek tudatában nem volt kérdés, hogy velem tart majd 3000 méter fölé.

- Khibu Magma Topquilt

Azért használtam hálózsák helyett quiltet, mert sokkal könnyebb (760g), kis helyet foglal, illetve derékalj használatával kombinálva biztonsággal használható. Amerikában a quilt használat bevett szokás, míg itthon még csak a szárnyait bontogatja. A túra előtt egy amerikai terméket szerettem volna rendelni, majd ráakadtam KHIBU-ra. A PCT-re több tárolóját is magammal vittem, ezek mind kiválóan vizsgáztak. Be kell vallanom, örömmel tölt el, hogy a következő magyar PCT-s generáció is magyar KHIBU termékkel indul.

 Mi volt még az alapfelszerelésed része? Mint pl higiénia, elsősegély, elektronikus cuccok, túrabot. Állandó vita tárgya az elsősegély, neked mivel sikerült túlélned (milyen sérüléseket láttál el) az utat?

Vittem egy 30.000 mAh-s powerbankot, ezzel töltöttem a telefonomat, kamerámat, fejlámpámat és az mp3 lejátszómat is. Ez utóbbi nagy segítség volt, amikor kezdett monotonná válni a gyaloglás, sok hangoskönyvet hallgattam az úton. 
A túrabot rengeteget segít, főleg amikor vizes átkelésnél kell egyensúlyozni egy-egy csúszós kövön.
A higénia mint fogalom, nem túl ismert a PCT 4270 kilométerén, a túrázók inkább hamar elfogadják, hogy tisztálkodni csak 5-6 naponta van lehetőség. 

Pár sebtapaszon és mérgező növény okozta kiütések elleni krémen kívül nem vittem több elsősegély felszerelést. Ez meglepő válasz lehet, de valójában nincs rá szükség. Az elsősegélycsomag tipikusan olyan dolog, amin rengeteg túrázó aggódik, majd egy fél gyógyszertár hosszú kilométereken keresztül való cipelése után szomorúan konstatálják, hogy nem kellett semmi. Nem jellemző komolyabb sérülés a PCT-n, amikor előfordul akkor pedig képzett hegyimentőre van szükség, nem hordozható elsősegélycsomagra. 

Nagyobb a valószínűsége, hogy lesérül az ember egy indokolatlanul nehéz hátizsák cipelése miatt (csonthártyagyulladás, stressz törések) mint annak, hogy használnia kelljen az elsősegélycsomagot. 

 Mivel elég változatos volt a terep és az időjárás, így a ruházat is döntő szerepet játszott gondolom. Sikerült minden időjárási anomáliára felkészülni? Milyen cipőt használtál és mennyit :)?

 Többnyire sikerült felkészülni minden időjárási meglepetésre, néhányszor keveredtem olyan viharba, amikor szinte mindenem csurom vizes lett, ilyen alkalmakra volt váltóruhám. Terepfutócipőt használtam, sokan meglepőnek tarthatják a választást, de egy futócipő kényelmesebb és kevésbé okoz hólyagokat, mint a bakancsok, ez pedig fontos szempont a Pacific Crest Trail-en. 6 párat koptattam el, a beszerzés néha okozott nehézségeket, de összességében ha újra útra kelnék, akkor is puha és vastag talpú terepfutócipővel tenném. 

 Aztán ugye az alap és egyéb felszerelésen kívül még ami nagyon meghatározó a táska súlyát illetően az az étel, ital. Emellett nélkülözhetetlen az energia utánpótlás is. Vándortúrákon sokan alkalmazzák a főzés nélküli ételkészítést. Cold soaking azaz hideg áztatást. Amikor pl. egy instant levest egy jól záródó edénybe tesznek és felöntik hideg vízzel. Amíg túráznak, addig szépen megszívja magát a tészta és a következő pihenőnél elfogyasztható. Te alkalmaztál hasonló praktikákat? Milyen ételeket fogyasztottál és mi volt a kedvenced? Milyen főző és étkészleted volt? Miben tároltad az ételeket?

Az első hónapokban főztem minden nap, reggel és este is. Márciusban és áprilisban még nagyon hideg volt a sivatag, jól esett felmelegedni egy bögre forró leves, vagy tészta mellett. 

Amint melegedett az idő rengetegszer áztattam be hideg vízbe az ételt, hogy időt spóroljak. Az élvezeti értékéből nem veszt sokat, egy ilyen hosszú túrán pedig a gyorsaság prioritást élvez.
A kedvenc túrás ételem a kuszkusz, mert nagyon gyorsan megszívja magát vízzel, és olcsó is. A PCT-re diákként, hosszú évek alatt spóroltam elegendő pénzt, így fokozottan figyelnem kellett Amerikában az árakra. Kuszkuszon kívül rengeteg rizst, tésztát és krumplipürét fogyasztottam, ezek nem nehéz ételek, így tudtam cipelni belőlük akár 6 napra elegendő mennyiséget is. 

Az étkészletem egy alumínium kanálból és alumínium bögréből állt, ezeket nem is kellett lecserélnem a fél év alatt. 

 Van e olyan felszerelési tárgy, eszköz amit kifejezetten az amerikai túrára vittél magaddal, de lehet, hogy más kalandra nem vinnél?

Amerika bizonyos részein kötelező bear canistert használni sátoros túrákhoz. Ez egy nagyobb, strapabíró, henger alakú doboz, amelyet a medve nem tud kinyitni. Minden ételt, vagy szagos dolgot ebben tároltunk, így a medve nem a sátorhoz megy, hanem a dobozhoz. Volt, hogy meglátogatott éjszaka, és jobbra, balra lökdöste a bear canister-t, majd egy órával később csalódottan otthagyta. Egy másik este ismét halk neszelésre ébredtem, ekkor egy mormota próbált bejutni a dobozba, de csak egy matricát tudott lerágni róla. 
A Sierra szakaszra 3000 méter fölé vittem magammal jégcsákányt, egyszer-kétszer használtam is, amikor jegesre volt fagyva az ösvény egy meredek szakaszon. 
Ezeken kívül Magyarországon sosem használtam korábban vízszűrőt, de az amerikai hegységekben ez fokozottan ajánlott a fertőzések elkerülése miatt. Egy pici, 60 grammos vízszűrőt vittem, ez elég 300.000 liter víz megszűréséhez. 

 A végleges felszerelésed súlyát étel, ital nélkül mennyire saccolnád? Mennyire volt jelentősége a súlycsökkentésnek számodra? 

 A sivatagi szakaszon 8 kiló körülire, a magashegyi szakaszon pedig ( a bear canister és a jégcsákány miatt) 10 kiló körülire saccolom. Viszont a súly jelentős részét a víz, és az 5-6 napi élelem adta, így többször is nehezebb lett a zsákom 20 kilónál. 
Sokkal jelentősebb a súlycsökkentés, mint gondolnánk, pár kiló is rengeteget számít, amikor csak 12 kiló körüli volt a zsákom, érezhetően több mérföldet tudtam megtenni.

 Nagyon szépen köszönöm Nóri! További sikerekben gazdag túrát és hozzá jó állóképességet kívánok. :)