PCT HIKER, INTERJÚ ALBERTI-HAMLET NÓRIVAL (1.rész)

70027023_820058151724190_5902355434978672640_n.jpg

Megvan mindenkinek a 2014-es WILD (Vadon) című film Reese Witherspoon főszereplésével? Talán ez az a film ami kicsit jobban elterjedt és szándékozott bemutatni egy fiatal nő viszontagságait, a híres vagy hírhedt (nem is tudom mi a jobb kifejezés) PCT-n. Pacific Crast Trail, mexikói határtól egészen a kanadai határig Amerika nyugati részén. Érintve sivatagot, magas hegyeket szóval változatos terepviszony 4270km-en keresztül (2650 mérföld).
Igazi kemény legény küldetés ami nem puhányoknak való. Alberti-Hamlet Nórit nem is olyan fából faragták akin kifogna az ösvény, és idén sikerült 6. magyarként teljesítenie a legendás (áá.. igen, ez az.) PCT-t.
Valahol kicsit én is érintettnek érzem magamat az ügyben, hiszen Nóri egy KHIBU Quiltet használt végig a túrán.
Ezért is nagy örömömre szolgált összerakni ezt az interjúsorozatot.


A sorozat két részből fog állni aminek most az első, élménybeszámoló részét olvashatjátok. 

A következő részben pedig kivesézzük Nóri felszerelését, hiszen az elszántság és erőnlét mellett a harmadik sikertényező az, hogy mit viszünk magunkkal egy ilyen zarándokútra.

 

Először is engedd meg, hadd gratuláljak neked ehhez az óriási teljesítményhez! Hozzávetőleg a hazai Kék-túra négyszerese sokkal nagyobb szintkülönbségekkel. Mindezt szinte végig egyedül, csípőig érő hóban, tikkasztó sivatagban, csörgőkígyók, baltás gyilkosok kíséretében. Szóval megjártad a Pacific Crest Trail-t.

 

Milyen felindulásból vágtál neki ennek az embert próbáló túrának?

Szerettem volna kicsit kiszakadni a mindennapok fásultságából. 4,25-nél még nem volt rosszabb átlagom az egyetemen, mégsem éreztem, hogy tartanék valahova. A teljesítménytúrázással mindig is közeli barátok voltunk, így gondoltam elmegyek sétálni egy nagyot és figyelek, mit mutat nekem a világ.

 

70503255_2968058983235568_4057948482093187072_n.jpg

Hogy fogadták az otthoniak amikor bejelentetted hova is készülsz?

Anyám sírt, apám kibontott egy üveg bort. :D

Viccet félretéve, hónapokig egyszerűen nem hitték el. Amikor kezdett bennük tudatosulni, hogy ez teljesen valós, bevetettek mindenféle manipulációs trükköt, hogy maradjak itthon. Nem igazán hittek bennem, anyám mondata miszerint: „Egy hónapnál úgysem bírsz ki többet” gyakran a fejemben motoszkált az úton.

 

69643402_505772243589170_6837883927198171136_n.jpg

Mi járt a fejedben az első nap amikor magad mögött hagytad a mexikói határt?

„Istenem itt vagyok a Trailen! Tényleg! Már nem csak álom”

Az első lépéseket álmomban korábban is megtettem, szinte nehéz volt eldönteni, hogy álmodok-e. Rengetegszer elképzeltem korábban, így a valóságban kellett pár lépés mire tényleg felfogtam, hogy most itt vagyok, ez megtörténik.

 

59526801_2858655017479692_7560852550908379136_n.jpg

69739890_401691713884058_7963196858040320000_n.jpg

Volt olyan mélypont amikor azt gondoltad most már elég, hazamegyek? Ha volt, mi segített visszaterelni a gondolataidat a cél felé?

Rengetegszer volt mélypontom. A Trail első egy-másfél hónapját szinte konstans álomvilágnak írnám le ahol még a rossz is jó, még az eső is kellemes és még a vihart is csodaként éled meg. Egészen egyszerűen azért, mert kiszakadsz a szürke mindennapok monoton körforgásából, megtapasztalod mi is az az igazi szabadság. Aztán ahogy haladsz az úton, forrósodik a sivatag, már nem lesz izgalmas a 15. kopár hegy megmászása és egyszer csak megkérdezed magadtól, hogy tulajdonképpen miért gyalogolsz egy idegen országban 160 kilométert a friss ételért, miközben otthon 500 métert sem kell. Itt kezdődnek a sorozatos mélypontok.

A PCT előtt írtam magamnak egy listát (5 dolog amiért végig akarom csinálni a 4270 km-t). Amikor mélypontom volt, rendszerint leültem, elolvastam a listát majd elképzeltem magam ahogy visszamegyek az egyetemre és minden nap belenézek a tükörbe és szembesülök azzal, hogy feladtam, ez sokat segített. A blogomon keresztül is rengeteg támogatást kaptam, amiért nagyon hálás vagyok.

 

69881232_1399219026896586_5730487980712263680_n.jpg

Sokan vágnak neki egyedül a túrának. Te végig egyedül voltál vagy voltak társaid? Esetleg köttettek barátságok az ösvényen?

90%-ban egyedül voltam, ezért nagyon hálás is vagyok magamnak. Amikor az ember sok időt tölt saját magával képessé válik könnyen lemenni olyan lelki mélységekbe amelyek létezéséről korábban nem is tudott. Egyedül nekivágni a PCT-nek, kétségkívül nehezebb és veszélyesebb is (ezt a pumás találkozásomnál éreztem a leginkább) de sokkal intenzívebben épít lelkileg.

A túrázók (főleg az első 500 mérföld után) sokkal nyitottabbak, így könnyebb barátságokat kötni. Néhány túrázóval én is a mai napig levelezek :D

69766593_2615153888523112_5233436994708701184_n.jpg

70721130_355651788675783_4232428161238827008_n.jpg

 

Hogyan osztottad fel a napokat, mennyit mentél és mennyit pihentél egy héten? 

Az első hetekben nem haladtam napi 26-30 kilométernél többet, próbáltam fokozatosan hozzászoktatni a testem a kinti terepviszonyokhoz. Azt hiszem ez lehetett az oka annak, hogy komolyabb sérülés nélkül megúsztam az utat. A 3. hónap után amikor már úgy éreztem, hozzá vagyok edződve a terephez, fokozatosan elkezdtem növelni a távot. A leghosszabb napomat 56 kilométerrel zártam Oregonban.

A napjaimat többnyire a hőség osztotta fel, amikor 42 fok körüli volt a hőmérséklet hajnal 3-kor keltem és délben aludtam, az sem volt ritka, hogy éjszaka tettem meg az út jelentős részét. Településre érkezést követően 1 napot pihentem, amikor hóvihar volt néha többet, körülbelül minden hatodik napom pihenőnap volt.

 

70031295_470336136883747_2520183549689069568_n.jpg

67235074_685034425341050_2572859240515371008_n.jpg

Tudom nehéz kiemelni, de mégis mi volt a legrémisztőbb, illetve a legvidámabb sztori amit szívesen elmesélnél?

A legrémisztőbb minden bizonnyal a pumás találkozóm volt. Képzeld csak el, az igazak álmát alszod hajnalban, majd felkelsz valami zajra, körbenézel és hamarosan megpillantasz egy sárga szempárt. Az izgalmakat csak tetézte, hogy előtte 2 nappal olvastam egy részletes cikket arról, hogy miként tépett szét egy amerikai túrázót a nagymacska. Ott bevallom őszintén, nem gondoltam, hogy megélem a reggelt.

A legvidámabbként pedig egy Kaliforniára erősen jellemző történet következik.

Bevezetőként annyit árulnék el, hogy kint szinte minden (így a fegyvertartás, marihuána..stb.) legális. Egy Weed (magyarul: fű) nevű településről stoppoltam vissza az ösvényre miután beszereztem a következő szakaszra szánt 6 napi ételt. Szerencsés voltam, hamar akadt sofőröm egy 2005-ös PCT teljesítő, Rick személyében. Hamar elrepült a 25 kilométeres út vissza az ösvényre, majd búcsúajándékként kaptam egy szalvétába csomagolt dobozt, annyit fűzött hozzá Rick, hogy: „Házi készítésű, hasznát fogod venni a Trail-en”. Naiv külföldiként egyébként azt hittem, hogy valami étel, vagy kenőcs... nos annyi marihuána volt amivel egy komplett elefántcsordát ki lehetett volna ütni.

Üdv Kaliforniában! ;)

 (A Magyar Honvédség tisztjelöltjeként nem élek ilyen szerekkel).

 

Amikor végeztél a 4270 kilométerrel, milyen gondolatok, érzések kavarogtak benned?                                                           

Eleinte nehezemre esett felfogni, hogy már nem kell elgyalogolnom sehova. Már nem kell felmásznom több hegyre ahhoz, hogy teljesítsem a túrát és ezáltal a kitűzött célomat. Felállítottam a sátramat, megágyaztam, végignéztem csendben a naplementét és szépen lassan tudatosult. Egyfajta boldog, de mégis szomorú érzés volt.

68740998_559918647877279_8531257156823941120_n.jpg 

Mi a különbség a PCT előtti Nóri és a PCT utáni Nóri között? Mit adott neked az út?

Megmutatta, hogy „Aki mer az nyer”.

A szüleimnek összesen van 10 diplomája és ebből következik, hogy nálunk az önmegvalósítás, a kiteljesedés és a boldogság nem érték. Kint rájöttem, hogy megéri szembemenni a konvenciókkal, megéri néha „lázadni” egy kicsit, mert ennek a játéknak a végén, amit életnek nevezünk, nem az fog számítani, hogy mennyi papírral tudok büszkélkedni.
A PCT utáni Nóri mer cselekedni, nem csak álmodozik.

folyt köv...

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://khibuhiker.blog.hu/api/trackback/id/tr5015055718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2019.09.17. 02:41:33

Azta, erről nem hallottam még! Gratulálok.

SaGa 2019.09.17. 12:41:54

Gratulálok, de ezt a mondatot talán nem ártana alaposan újragondolni:
"A szüleimnek összesen van 10 diplomája és ebből következik, hogy nálunk az önmegvalósítás, a kiteljesedés és a boldogság nem érték."
Mégis, miért ugrik neki valaki a második, harmadik, ötödik diplomának, ha nem azért, mert úgy érzi, az eddigi(ek) nem elég(ek) ahhoz, hogy kiteljesedjen, megvalósítsa amit el szeretne érni?

Valóság nevű unokahúgotok 2019.09.18. 17:41:48

O.K., végigmentél, megcsináltad...

És akkor mi van? Hiányzik valami, amit ezzel kell kompenzálnod?

A legjobb barátom mondta, hogy ha a saját foteledben ülve nem tudod, ki vagy, akkor tízezer km megtétele után se fogod tudni - csak azt, hogy kibírtad. De az állóképességed nem te vagy, az csak egy adottságod.

nipahuda 2019.09.19. 12:10:15

@Valóság nevű unokahúgotok:
B+, menj végig, csináld meg, utána legyen ekkora a pofád... Minek szólsz hozzá, ha még a szar is ízetlen.... Hihetetlen ez a sok negatív f@sz

Valóság nevű unokahúgotok 2019.10.13. 10:16:50

@nipahuda: Nem megyek: tudom, ki vagyok, mik a céljaim az életben - ezek között nem szerepel, hogy feleslegesen sanyargassam magam, hátha kiderül, kibírom-e?:-)

Ez nem valóságos teljesítmény, ennyit egy vándormadár is megtesz minden évben. Valóságosak azok a teljesítméynek, amelyeknek van közösségi hasznuk. De attól nem lesz stabilabb a liberális demokrácia, vagy nem épül a tudásalapú társadalom, ha valaki egyszál maga végigkutyagol egy kontinenst...

KHIBU HIKER

TÚRA ÉS VADKEMPING, SAJÁT CUCCOK TESZTELÉSE, FEJLESZTÉSE. BESZÁMOLÓK TÖBBNAPOS TÚRÁKRÓL, TÁBOROZÁSRÓL.

Friss topikok

süti beállítások módosítása