Tavaly november óta nem igazán voltam túrázni, mivel nagyon kevés időm volt, és rengeteg új projektbe fogtam bele a KHIBU kapcsán. Szóval érlelődött bennem egy túra szervezése, amit aztán február végére sikerült is összehozni.

Nekem ez a kirándulás az Ultralight (vagy ultrakönnyű ha úgy tetszik) szellemében telt, és így is készültem rá, tehát maximális biztonság, minimális súllyal. A táskám, mindennel együtt kicsit több mint 9kg lett, természetesen a táska súlyával együtt. Az alvó rendszerem -10-es komfort limitre volt optimalizálva, de nagyon örültem amikor végül a -15 fokban is tartotta a meleget. Sok együttes dolgon múlik az, hogy a cuccainkból, jelen esetben a quiltekből kihozzuk a maximumot.

 A tervek szerint az út 20km hosszúra sikerült, ebből az első nap 70%át tettük meg és kicsit közelebb a kiindulási ponthoz vertünk tábort, hogy másnap ne keljen sokat gyalogolni. Ez volt a terv, végül másnap figyelmetlenség miatt 1-2 km-rel többet mentünk. Végig az út során forrásokat érintettünk és így nem kellett a víz holtterhét magunkkal cipelni. A Lajos-forrásnál megtöltöttem egy 1,25Les üveget és legközelebb a táborhelynél töltöttem újra, mivel egy forrás mellé tervezetem a megérkezést. Ez az egyik dolog ami segített alacsonyan tartani a táskám súlyát.
  A második fontos dolog ami befolyásolja a pakolást az az időjárás előrejelzés volt, bár most nem nagyon befolyásolta a dolgot, mert mindenképpen hidegre készültünk, és így is raktam össze az alvó rendszert.
 Az étel pakolással is sokat lehet faragni a csomagunk súlyán, és mivel pár új receptet próbálgattam dehidratált kajákhoz ezért kézenfekvő volt, hogy abból vigyek és mivel volt folyamatos vízutánpótlás ezért ez is volt a legjobb választás. Vannak tésztaételek amiket már kitapasztaltam, tesztelgettem túrához és aránylag olcsóbb mint a túraboltokban kapható szárított készételek. Ezenkívül vittem levest tésztával, természetesen ezekből is vannak kedvenceim, aztán olajos magvak, csokik és energiaszeletek. Reggeli, ebéd, vacsora össze volt rakva, bár így utólag ennek a fele is elég lett volna. Nálam itt érvényesül az, hogy hajlamosak vagyunk a félelmeinket is becsomagolni a táskába. Ha félek, hogy éhes leszek, akkor sok kaját pakolok, valaki fél, hogy fázni fog akkor több meleg cuccot és így tovább.
 Az eszközöket amiből egy is elég pl. balta, fűrész azokat megbeszéltük, hogy ki fogja hozni, így ezt a súlyt is elosztottuk személyenként. Történt ez így az egész esemény szervezésnek az elején, de végül úgy alakult, hogy csak ketten mentünk. Szóval ezzel én úgy spóroltam, hogy nem vittem semmit csak egy kést. :) Társamnál volt minden más, de egyébként is így készült szóval neki ez belefért.

Ha téli túráról, vadkempingről van szó akkor kevesen választják a függőágyat menedékként, mivel problémás a szigetelés kivitelezése. Én nagyon megörültem amikor az időjárás előrejelzés az éjszakákra -10 közeli értékeket mutatott, mert így lehetőségem nyílt tesztelni a saját márkás Quiltjeimet, hogy hogyan szuperálnak.
Sajnos korábban egy téli kintalvás során nagyon megfáztam, úgy gondoltam, hogy egy derékalj és egy magas extrém értékkel rendelkező hálózsák elég lesz majd függőágyba, de tévedtem. A földön valószínűleg jó lett volna, de a levegőben függve sajnos mások a körülmények. Underquilt nélkül, hagyományos függőágyban nem lehet kintaludni azaz lehet, de ha igazán hideg van akkor csak egyszer.. Muszáj, hogy legyen megfelelő szigetelés alul is, nem éri meg játszani és kísérletezgetni.
 Szóval az útvonal adott volt, de sajnos a meghívottak közül végül csak egy embernek maradt alkalmas az időpont. Mondjuk másoknak sem az időponttal volt bajuk, hanem inkább, hogy idő előtt lebetegedtek, vagy becsúszott valami nem kívánt fordulat az életükbe. 

Mindegy, belevágtunk és mondanom sem kell, nagy élmény volt. Sokan kérdezik, hogy mi a jó ebben? Ilyen hidegben, mert hát ugye ha jobb az idő akkor rendben van, na de ilyen farkasordító hidegben?? Jogos a kérdés, és őszintén nem is igazán tudok válaszolni. Nagy kaland az egész és vonz az a tudat, hogy ilyen ítéletidőben is komfortosan eltöltök egy éjszakát a hegyekben. Nincs szó túlélésről, nem kockáztatom az egészségem, egy igazi expedíciós hangulat amit kelt és ez vonz igazán a dologban.

Délelőtt 11óra körül értünk fel a Lajos-forráshoz és miután megtöltöttem az üvegem vízzel, elindultunk a zöld sávon, hatalmas lelkesedéssel. Tudtam, hogy fent hó lesz, de arra nem számítottam, hogy térdig fog érni. Itt követtem el egy hibát mert, bár otthon kerülgettem, de végül otthon hagytam a kamáslimat. Sajnos mivel a bakancsom is már megérett egy cserére, az sem jelentett túlzott biztonságot, és ahogy az lenni szokott szétázott mindenem térdtől lefele. Amíg megy az ember addig nincs is ezzel gond, de ha megáll akkor kezd veszélyessé válni a szitu. Amíg mozog a lábam, addig termeli a hőt és mivel a gyapjú zokni jól szigetel, meg is tartja, mindaddig amíg az állás során el nem kezd rám fagynia az egész. A pihenőknél így mindig meg volt határozva mikor kell tovább indulni. A szűz hóban való túra néhol nehezítette az előrehaladást, de végeredményben sokkal misztikusabbá is tette, hisz olyan érzést volt végig mintha érintetlen területen járnánk, nem is nagyon találkoztunk senkivel. Kb 4 óra lehetett amikor elértük a táborhelyet, Szilágyi Bernát-forrás melletti placcot. Mivel ott halad el a kék sáv ezért voltak páran akik arra jöttek, de ahogy kezdett besötétedni úgy vált kietlenné a terület. Először kipakoltunk a táskából és felhúztuk a függőágyakat, viszont a ponyváig már nem jutottam el mert rettenetesen fázott a lábam.

Tüzet kellett raknunk, hogy rendesen megszárítkozzak, mert különben tudtam, hogy bajok lesznek. A nagy hóban persze nehézkes a tűzrakás, de párszor már voltunk ilyen helyzetben és rutinszerűen nekiláttunk a száraz fa gyűjtésébe. Kicsit beljebb mentem az erdőbe és a faágakon fennakadt száraz ágakat összegyűjtöttem és nagyon picire, hasítottam. Addig Tamás is tördelt le kisebb ágakat és hozott egy jó marékkal. Pont elég volt, hogy elindítsuk a tüzet és a nagyobb vizes ágakat is kiszárítsuk mellette. Amikor már égett rendesen a tűzünk, leültem mellé és levettem a cipőm, zoknim és elkezdtem megszárítkozni. Nagyjából egy óra telt el mire úgy éreztem, hogy visszatudom húzni a zoknit cipőt a lábamra, majd ezután a tűz mellett állva még hagytam, hogy gőzölögjön a lábamon. Gyors kaja, tea és mentünk befejezni a menedékeket. Ahogy teljesen lement a nap már igazán hideg kezdett lenni és nem volt már mit csinálni, le kellett feküdni. Jó időben más a helyzet, de ilyenkor jobb bevackolni magunkat.

Tehát a Quiltekből kihozni a maximumot. Száraz zokni, pisi, tüzelőanyag a gyomorba, optonia, levetett ruha hasznosítása. Akkor vegyük sorba szépen.

- Száraz zokni: Van egy kis zsákom amibe mindig viszek egy meleg, laza kötött zoknit ami minden körülmények között szárazon tartok, mert ha vizes lábbal fekszem le akkor megkeserítem az életem. Nagyon nehezen, de lehet, hogy nem is tud felmelegedni a lábfejem, így fázni fogok egész éjjel. Az összes közül talán ez a legfontosabb:
- Pisi: Ha ilyen hideg van mint volt esetünkben akkor nem szívesen szál ki az ember a meleg ágyikóból, mert kihűl és nehezen tudjuk újra bemelegíteni. Ennek elkerülése érdekében én lefekvés előtt egy órával már nem iszok semmit és közvetlenül lefekvés előtt jól kipisilem magam, majd várok egy kicsit és még egyszer megnyomom. Sokan azt mondják, hogy egy kis rövid ital az kell, jót tesz, felmelegít.. Nem értek egyet, az csak azt eredményezi, hogy este ha nem a pisilés miatt akkor a szomjúság miatt fogunk felkelni.
- Tüzelőanyag a gyomorba: Mielőtt lefekszem bedobok egy olajos magvakból álló energiabombát. Amolyan diákcsemege szerű dolgot. Bámulatos a test, hogy alig telik el idő és ontja magából a meleget. Míg elaludtam rendesen melegem volt és ki kellett takarózzak a nyakamnál.
- Optoni: Kézmelegítő amit Decathlonban lehet kapni és oxigénnel érintkezve felmelegszik. Párat mindig bekészítek magamhoz és amikor ledőlök a lábfejemhez teszek egyet.
- Levetett ruha hasznosítás: Mivel a kabátom és a legtöbb ruhámat levetem és amúgy a táskába gyömöszölném inkább a függőágyra húztam a lábrészen, így adva még egy extra réteget. A nadrágomat az Underquilt és a függőágy közé raktam ami reggelig meleg volt és jó érzés volt azt magamra húzni, nem pedig a jéghideg ruhát.

Szóval be voltam biztosítva, és nem aggódtam nagyon mert jó meleg volt a quiltekben. Aztán éjszaka valamikor (nem tudom hány óra lehetett) felkeltem és kinyitottam a szemem. Sötét volt és ahogy el kezdtem mozogni hallottam, hogy ropog körülöttem minden. Csak ez a hang volt ami megtörte azt a félelmetes hideg csendet. Akkor ott nem mértem meg a hőmérsékletet, de mivel lefekvéskor karcoltuk a -13at, vélhetőleg hidegebb volt. Az arcom körül jeges volt minden ahogy vettem a levegőt és kicsapódott a pára. Megijedtem, de aztán hamar meg is nyugodtam, hisz belül minden rendben volt. Nem fáztam és finom, puha, pufi volt még mindig a takaró, a pehelynek semmi baja nem volt. Próbáltam visszaaludni és ahogy vettem a levegőt azt tapasztaltam, hogy valami szurkálja az arcomat, mintha esne a hó, de nem eshet, nem eshet be ha esik akkor sem. Rájöttem, hogy amit kilehelek párás levegő azonnal megfagy és az hullik vissza az arcomra. :) Érdekes volt 

Reggel 6:30 körül ébredtem fel másodszor és örömmel nyugtáztam, hogy még mindig nem hűlt ki a takaró alatti levegő, viszont ahogy el kezdtem mocorogni úgy beszökött a hideg és csontig hatolt. Maradtam még egy kicsit a quiltekben és végiggondoltam, hogy hogyan öltözködöm fel és húzom fel a cipőmet. Azt tudtam, hogy a hidegben az éjszaka kőkeményre fagyott, szóval fel kell melegítenem mert úgy nem tudok elindulni visszafelé. Tüzet kell raknom mihamarabb ahogy kiszálltam a függőágyból. A száraz éjszakai zoknira ráhúztam egy szemeteszsákot majd arra a nyirkos gyapjú zoknit. Kivettem magam alól a nadrágot és belebújtam, ami szuper jó meleg volt, majd beleerőszakoltam a lábfejemet a bakancsba. odaszaladtam a tűzhöz, hogy majd fellegyezem, közben eszembe jutott, hogy előtte este az ülőpárnám elégett :/ és szomorúan tapasztaltam, hogy a tűznek, parázsnak szó szerint hűlt helye volt.
Semmi gond, fogtam a baltát és a jól bevált technikákkal, percek alatt tüzet varázsoltam, és mire Tamás felébredt már kiolvadt a cipőm. Nem sokat szöszöltünk, gyors kávé, egy kis kaja és pakoltunk, indultunk haza. A vártnál több emelkedővel, kaptatóval jól kifáradva értük el a kocsit.

Nagyon elégedett voltam, mert úgy alakultak a dolgok ahogy elterveztem, bár becsúszott pár nem várt dolog, de ez csak izgalmasabbá tette a helyzetet. Van még mit csiszolni a felszerelés összeállításában, ugyanis lehetett volna még spórolni a súlyt illetően, de addig jó míg van hova fejlődni. :)